Irma is előhozta a füzeteit, könyveit és leült Gergellyel szemben. Mivel neki mindegy volt mivel kezdenek, fiú javaslatára kémiával kezdik. Az nehezebb, indokolta, de igazából kicsit még halogatni akarta a szívélyes találkozást a versekkel és irodalommal.
Gergely kinyitotta a gyűrött füzetét, amíg Irma is el nem készült.
-Mivel kezdjük? Mi nem megy?
-Hát... igazából a feladatok megoldása. Nem jövök rá sehogy sem a logikájára.
Gergely elgondolkodva lapozgatta a füzetét. Nem tanított még soha, így nem tudta mivel kezdje.
-Ha nem baj, azért kérdeznék elméletet is. A feladatok megoldásának végül is az az alapja. - Irma bólintott és Gergely már magában tette is fel a kérdéseket.
-Mi az alkán? - kérdezte kissé óvatosan Gergely.
-Az alkánok a telített szénhidrogének egy csoportját alkotják, nincsen bennük csak egyes kötés.
-Helyes. Melyik a legegyszerűbb alkén?
-Etén.
-Benzol gyűrűben hány szénatom van?
-Hat.
A fiú egyre jobban kezdett belejönni a kérdésekbe, Irma pedig a válaszolásban. Gergely agyán átfutott a gondolat, hogy ha már ott vannak, nem árt, ha gyorsan átfutnak az anyagon. Így hát a kérdések folytatódtak.
Csak ritkán akadt el a lány. Akkor megálltak és a fiú mindent elmagyarázott, majd jöttek újabb kérdések. Gergely meglepetésére a lány az elméletet nagyon tudta, de a feladatokhoz hozzá sem tudott szólni.
Gergely javaslatára először nagyon egyszerű feladatokat kezdtek oldani. Mivel olyanokat nem találtak a könyvben és sajnos ők sem oldottak az iskolában, ezért ő talált ki párat. Miután azokat Irma megértette és sikeresen egyedül is meg tudta oldani, akkor kezdtek feladatokat oldani a könyvből. Azok mivel nehezebbek voltak, lassabban mentek, de biztosan.

Szinte három órát kémiáztak. Éppen befejeztek egy feladatot, amikor Irma édesanyja sütikkel kínálta őket. A két diák úgy döntött pihennek egyet, utána meg jön a magyarozás.
Gergely kicsit szerényen, de szívesen ette a tésztát. Nem volt édes szájú, de jól esett neki.
"Ki gondolta volna, hogy a tanítás ilyen nehéz...?" sóhajtott halkan, de azért sikerérzete volt. Tudott segíteni Irmán.

(sorry. ennyire futotta XD)

(Klassz! Nagyon jó lett. Köszi.)

(Gergelynek radikális verselemzési alapot adok, ha nem gond..)

- Na jó, versek! - tette félre Irma huncut mosollyal a kiürült sütistányért. - Úgy jó, ha kezdésnek a felmérőre adott verset együtt kielemezzük?
Gergely egy bólintás keretében az asztalra tette az összegyűrt lapot. Irma beleolvasott.
- Oké... Felejts el mindent, amit a magyartanár mondott. Szóval Áprily, Ajánlás. A cím neked mit jelent?
- Hogy Lajcsi bácsi valamit ajánl.
- Igen. Most olvasd el a verset újra. - Gergely kelletlenül, de megtette.
- Ennek semmi köze a címhez. Ha legalább azt adta volna, hogy "Vörös"...
- Na, megtaláltad a vers egy központi elemét! - mosolygott Irma a félsikeren.
Gergelyt ennyi nem dobta fel.
- És akkor, ezt le is írtam. Hogy vörös, meg hogy a karcsú a csajára utal, akibe szerelmes.
- Igen, ez helyes is, csak olyat nem írunk, hogy csaj, hanem kedves, vagy szeretett személy.
- Persze, s tettessem, hogy nyálas úrfi vagyok.
- Erre kapsz minimum tíz pontot.
Gergely elhallgatott egy pillanatig.
- Tíz pont?
- Tíz pont.
Csend.
- A másik nagy izé, motívum... a természet. Késő ősz.
- Helyes! Ezt részletezheted.
- Van egy rakás művészi jelző, ismétli, hogy piros, piros, meg vörös, vörös, sziromtalan csokor az fura, az valami bozót? Meg bogyó, s levél, s havasok, s rét... Csak azt nem értem, ha ősz van, akkor miért írja, hogy őrzi még a nyár borát. Mi az, hogy nyár bora? Miért pont bor?
- Párhuzam van az évszakok, s az élet szakaszai közt. A...
- Azt leírtuk. Várj, ez olyan, mint az élete alkonya?
- Az, az!
- Akkor a nyár az olyan középkorú?
- Igen.
- Aaaaha, szóval középkorú csaja van... izé, kedvese.
Irma halványan mosolyogta, hogy a fiú fejében kicsit összébbállnak a dolgok. Bár még sok megbeszélnivalójuk volt. Elmélkedtek azon, hogy a vers olyan, mint valami levél, hogy ez miből látszik, kikeresték az összes művészi eszközt és költői alakzatot, megbeszélték azt is, hogy mi a különbség ezek közt, aztán Gergely bekezdésenként felolvasta a felmérőjét, és saját magát, így utólag kijavította. Nem mondták, de mindketten büszkék voltak arra, hogy Gergely a hibáit saját maga vette észre. Ez fontos lépés. Utána még átnéztek két verset ugyanezzel a módszerrel, írtak egy listát azokról a kifejezésekről, amiket hasznos (pontszám-emelő) minél gyakrabban használni, és újabb pihenőt tartottak.
- Szóval ennyi. A lényeg, hogy szabad vagy. Azt látsz a versben, amit látsz, és ez nem muszáj megegyezzen azzal, amit a tanár diktált. Ha megindoklod ezekkel az "úrfi-kifejezésekkel" megspékelve, azt kötelessége elfogadni.

(Dunno. What do you think?)

Irma nagyot nyújtózott, megropogtatta a hátát, ami elállt a sok füzet fölé görnyedéstől, aztán vett egy mély lélegzetet.
- Van kedved pingpongozni?

Gergely elvigyorodott.
-Naná! - egyik kedvenc sportja, normális, hogy szívesen játszana bérmikor. - De hol fogunk játszani? - kérdezte és körültekintett, de sehol sem látott egy pingpong asztalt.

- Hát itt - nézett Gergelyre értetlenül Irma egy pillanatra, aztán beszaladt a házba a felszerelésért. Az abroszt, úgy ahogy volt felnyalábolta, hogy középre csússzon minden füzet, papír és írószer, batyut csinált belőle, és odébb tette, hogy ne legyen útban. Osztálytársának a kezébe adta az egyik pingpongütőt, meg a labdát is, és az asztal mellé állt. Az asztal úgy volt lefestve, hogy a teteje két sötétebb csíkkal négy részre volt osztva, ahogy a pingpongasztalok, és bár ez az asztal rövidebb volt, Irma családjának tökéletesen megfelelt.

Gergely nem mondott semmit, csupán egy halvány mosolyt engedett meg magának. Új kihívás volt. Rég nem játszodt ilyen kicsi asztalon, de a játék kedvéért nem bánta. Igazából mindegy volt, csak játszodjanak. Olyan rég nem játszodt, hogy bizsergett a keze ahogy az ütőt fogta benne.
Elvett egy labdát és oda dobta Irmának.
-Lányoké az elsőbbség.

Irma is örült, hogy végre játszhat. Neki az volt ebben az egészben az ünnep, hogy nem egy családtaggal játszik, hanem egy osztálytársával. Elkapta a labdát, és elütötte, kicsit furcsa szögben, de nagyjából Gergely fele.
Igazság szerint Irma pingpongozását nehezen lehetett pingpongozásnak nevezni. Kétségkívül pingpongütővel és pingponglabdával játszott, ha nem is mindig pingpongasztalon, és kétségkívül élvezte a játékot, de nem volt benne jó. Mert neki ez játék volt, nem sport. És a játékban nincsenek olyan szigorú szabályok, mint a sportban. Irma életében pedig a pingpongnak két szabálya volt összesen: 1. A labda lehetőleg maradjon az asztal közelében, 2. Ha a labda az ő irányába megy, akkor érje el az ütővel - visszaütni vagy sikerül, vagy nem.

Gergely automatikusan teljes erejéből megütötte a labdát, aminek az lett az eredménye, hogy jó nagyot pattant az asztalon, Irma még csak sórolni sem tudta az ütővel. A ladba szépen elsiklott a lány mellett, majd jó távol az asztaltól a földön landolt, nekipattant a ház falának és repült tovább. Szerencsére Irma éppen feléje tartott, hogy megfogja és időben sikerült megállítania, mielőtt megint valami pattogásba kezdett volna.
A játszma kezdődött elölről. Irma ütött, megint, Gergely jó erősen megötöttem, viszont most meg a kergetőzés sokkal többet tartott és a fiú kapta el a labdát, de a kezdést meghagyta a lánynak. Ő kellett amúgy is a játékszabályok szerint.
A lányka megint megütötte a labdát, ezúttal a szög jobb volt, és Gergely újra megütötte, de most már finomabban. Sajnos még mindig túl sok erő volt benne. Irma csak az ütéjével tudta súrolni. Felvette a labdát és mély levegőt vett. Az arcára volt írva, hogy nem valami elégedett a jelenlegi helyzettel, de újra megütötte a labdát.
Gergely várta, ameddig odapattog hozzá a labda és nagyon finoman, annyira le ütötte amennyire tudta. Az eredmény meg volt, Irma visszaütötte sikeresen a labdát, amire elmosolyodott. Gergely is megengedett magának egy halvány mosolyt. Finoman visszaütötte a labdát újra. Irma megötötte, de túl ferdén, és leesett az asztalról. Miközben a másik a labdát kergette, Gergely gondolt egyet és átvette a bal kezébe az ütőt.
Párat ütöttek, aztán egyik labdát nem tudta normálisan felütni is leesett az asztalról. Irmának akkor esett le, hogy a fiú bal kézzel játszott.
-Miért játszasz bal kézzel? Ez nem fer így.
-Hát... a jobbal meg vagyok szokva, hogy túl erőseket ütök. A ballal meg, amint látod nem tudok annyira. De nem ártana megtanulni azzal is. - vont vállat.
Irma csak mosolygott és egy alig láthatóat bólintott. Hálás volt neki.
Onnan kezdve a játékok is barátságosabbak voltak. Gergelynek elég volt, hogy a bal kezét normálisan irányítsa Irma felé, meg elkapja a labdát, Irma meg azt gyakorolta, hogy egyenesen üssön és nagyobb erővel.
Fél óra múlva mindkettőnek kissé fájt a csuklója, de tovább folytatták. Szórakoztak. Vicces volt, amint az addig annyira jól játszó fiú mennyit szerencsétlenkedik, Irma pedig több labdát elkapott, mint a vetélytársa.
De addig addig játszodtak, hogy már egymás után vagy 12szer is megütötték a labdát. Időközben nézőközönségük is lett. Irma szülei és testvére is kijött őket nézni, hol a fiúnak, hol a lánynak szurkolni.
Aztán miután a 12es rekordjukat ledöntötték 20 folyamatos ütéssel, Irma leült a legközelebbi székre.
-Ez jó volt. De kicsit kell pihenjek.
Gergely elvigyorodott. Pihentette a bal kezét, de amúgy még volt energiája. Nem csoda, fiú, azok meg sokkal erősebbek.
-Jól van, akkor játékos csere. Nem tudom ki nyert, de most velem játszol, fiam. - nevetett Irma apukája és elvette az ütőt, amit a lánya az asztalon hagyott. Gergely vigyorgott, de furán nézte a férfit. - Nyugodtan adj bele mindent. Ne kímélj. - nevetett, amikor észrevette a fiú arcát. Kitalálta a gondolatait.
-Rendben. - nem mutatta, de izgatott lett. Rég nem játszodt kemény ellenféllel.
Ez pár pillanat múlva be is bizonyult. Az apuka nagyon jól játszodt. Gergelyt jó párszor kijátszodta és megtréfálta pár csellel. Természetesen akkor a fiú sem hagyta magát.
Kíméletlen játék alakult ki. Jó sokáig játszodtak. Egy órát és még egy kicsit. Pontokat is számoltak. Mikor abbahagyták, mert már kezdett sötétedni, mind a ketten leizzadva ültek le a székre. Az addig izgatottan szurkoló nők vizet, meg kis friss gyümölcsöt hoztak ki.
Gergely a férfire nézett, az pedig vissza rá. Elvigyorodtak mind a ketten. Kemény csata volt. Sajnos nem a fiú vitte el a babérokat. De nem bánta. Jó volt megint asztali teniszt játszani.

(most mi jön?)

Az este hamar itt ért, Gergely pedig már nem akarta többet zavarni a családot. Tisztelettudóan megköszönte az ebédet, a játékot, és elsősorban azt, hogy hétvégén fogadták. Erre természetesen csak nevettek, nem értették miért zavarná őket a fiú. Irmának megköszönte a segítséget magyarból és elégedetten nyugtázta, hogy most egy hetest simán megír. Többet azért nem mert magának adni. A lány pedig nagyon hálás volt neki, amiért kémiából segített.
A sok hálákodás után valahogy búcsút mondtak egymásnak, Irmáék elvonultak a lakásukba, Gergely pedig hazaindult.

A gondolatai össze-vissza kavarogtak benne. A sötét és a csend pedig még jobban arra késztette, hogy gondolkodjon. Újra és újra lejátszodta a fejében azt, ami történt. Az ebédet, a tanulást, a beszélgetéseket, Irmáék családját és végül a ping-pongozást. Nagyon jól érezte magát, aminek örült is, de valahogy kissé kényelmetlenül is érezte magát. Rég nem szórakozott ilyen jól, az tény. Csak Irmáék... idegenek voltak. Ekkor eszébe jutott, hogy mit mondott Irma apukája amielőtt elment volna: "Mostantól nem vagy idegen. Bármikor jöhetsz ide. Szívesen látunk." Nem értette mért mondja ezt, hisz alig ismeri őket, de azért megígérte, hogy benéz még néha. Ha nem másért is, legalább tanulni menne oda.
Hogy őszinte legyen... nem tudta mit gondoljon most. Igazából jól érezte magát. Nagyon is. Szíve szerint nem is akart hazamenni. Ezért örült annyira, amikor a lány felajánlotta, hogy játszodjanak.

A fiú még sok ideig nem ment haza. Céltalanul sétálgatott. Néha megállt egy kis parkban, ott ült, bámulta a csillagokat, aztán elment máshová, ott is időzött egy kicsit, majd újra helyet változtatott. Közben mind az aznapi történteken gondolkodott. Ez így ment éjfélig, amikor úgy döntött hazamegy. Beosont a házba, hogy semmi zajt se csináljon. Hamar ágyba is bújt, de még egy ideig mindenfélén gondolkodott. Végül elnyomta az álom.

(arra gondoltam, hogy 3 nagy tényező legyen végül is, ami Gergely életét keserűvé teszi és ő le kell küzdje őket:
-az apjával való kapcsolata
-a nagyapja
-az apja új felesége
Az apjával rossz kapcsolatban vannak, mert az apja külföldön dolgozik és nem nagyon tud hazamenni. Gergely pedig nem mindig csinálta az, amit kell, s még lesz valami, amin nagyon összevesztek, s amiatt rossz. Az apja nem is fogja elmondani, hogy házasodik, ami szegény Gergelyt bántja, pláne, mert olyan, mintha az apja le sem szarná.
A nagyapa pedig részeges, s csak a bajt okozza. Későőbb majd jön magyarázat miért ilyen. Nem lövök le mindent xD
s akkor azt akarom, hogy valahogy úgy legyen, hogy kezdi enyhíteni a helyzetet Gergely a nagyapjával és apjával is, Irmának hála és segítségével (valahogy... majd kitaláljuk xD), de valami betegsége lesz és meg hal, és a betegség előtt jól összevesznek újra, úgy Gergely a nagyapjával, mint az apja a nagyapával. S azelőtt lenne az is, hogy Gergely megtudja, hogy az apja házasodik, s akkor nagyon megharakszik. A nagyapa meghal, s utána döntené el Gergely, hogy ez így nem jó, és meg szeretne változni. Itt dönti el igazán, hogy meg akar térni teljes szívéből :) korábban csak érdeklődik, de nem hisz úgy igazán. S akkor az első lépés az lenne, hogy kibékül az apjával :D s kééész. kb. ennyire jutottam.
nagyon összekavar? XD)

(Jó. Meg is van a sztori. Még juttasd eszembe a napokban h írjak irmával mert mind felejtem el.)