Az osztályban nagy volt a sutyuputyálás. Már becsengettek, és a padokban ültek, de nagy volt az izgalom. Osztályfőnöki óra következett, de eddig sem az osztályfőnök, sem az új diák nem érkezett meg. Mert bizony idén új taggal bővült az osztály. Az illetőnek egyelőre csak a nevét tudták: Mikszai Gergely. Találgatták, hogy vajon milyen lehet? A lányokat főleg az érdekelte, hogy jóképű-e, a fiúkat az, hogy jól lehet-e vele hülyülni. Egyesek a nagy íróval asszociálták, a neve alapján, azt mondták, talán valami művészlélek. Viszont akármit találtak ki róla, az mégiscsak kitaláció maradt.

Egyedül Irma nem csatlakozott a találgatók csoportjához. Ő csendben ült, és egy füzetben lapozgatott. Persze ő is tűkön ülve várt, de ezt nem mutatta ki.

Labanczky tanár úr pirospozsgás arccal lépett ki az igazgató irodájából és a diákot magával vonszolva megindult az üres folyosón. Úgy nézett ki, mint egy pápaszemes kugli, de mivel nehézkésen járt, most egy Kelj-fel-Jancsira hasonlított.
A dundi kis osztályfőnök gyorsan rakosgatta egymás után a lábait, közben meg hevesen magyarázott és gesztikulált. Felmondta az iskola szabályzatát, elsorolta az iskola összes szaktermét és azoknak helyét, emellett kivételes hangsúlyt fektetett arra, hogy mennyire szigorúan vesznek mindent, és büntetik a diákokat a legkisebb bajért is.
Utána unottan ballagott egy magas fiú. Vagy 190 centi is lehetett. Teste eléggé izmos, de nyulánksága miatt ez nem igazán tűnt fel. Haja borzos és rendezetlen, a ruháit sem igazította el normálisan, ezért valahol mindig gyűrött volt valamilye.
Elege volt már az egészből. Menjen el innen. Még csak haza sem akart menni. Valahol, az erdő szélén, vagy a híd alatt lófrálni, röhögni és szívatni a csöveseket, meg összeverekedni pár részeg pasassal. Verekedni. Erre a gondolatra megfeszítette izmait és ökölbeszorította kezét.
De még mielőtt valami hülyeséget is csinálhatott volna, időben észrevette, hogy Labanczkz hirtelen lefékezett, így ő is időben állt meg, és nem esett a kuglira, mint valami elfonnyadt spagettiszál.
A tanár nagy zajjal kicsapta az ajtót és bevonult az osztályba.
-Szép, jó napot kiscsibék! - dalolta, amire egy erőteljes "Jó napot kívánok, tanár úr!" volt a válasz.
Hatalmas zaj keletkezett a székek tologatása miatt, aztán pár másodperc után feszült csend lett és mindenki a tanárra szegezte tekintetét. Ő persze csak ekkor kapott észbe, hogy az új diáknak nyoma sincs. Piroskás arca mégpirosabb lett, és kicsapódott verejtékcseppek jelentek beg rózsaszín homlokán.
Gergely lazán állt kint a folyosón és bámult ki az ablakon. Nem zavartatta magát. A vadászó macska eléggé lekötötte a figyelmét, ezért nem vette észre, hogy mindenki csak rá vár.
Az osztályfőnöke éles hangja zökkentette ki a profin űzött bámulásból, ami eléggé furán hangzott a kis kugli-embertől. A fiú összerezzent, utoljára rápillantott még a macskára és a prédájára, majd belépett az osztályba. Nem nézett rájuk, csak magában szitkozódott, hogy most megint jön a bemutatkozásos macera.
-No, gyerekek, itt van az új osztálytársatok. Mikszai Gergely a neve, amint már tudjátok. Családi okok miatt miatt kellett elköltöznie ebbe a városba és ugyanakkor iskolát váltania. Fogadjátok és viseljétek jól a gondját! Remélem te is majd megszereted ezt az élénk osztályt, mert hát az. - nevette el magát a tanár. Gergő csak biccentett. Most először nézett az osztályra, de látszott rajta, hogy esze ágában sincs "velük" lenni, az ők szintjükre leereszkedni.
-A helyed... a helyed pedig ott van hátul az ablaknál, Irma mellett. Foglalj helyet kérlek. - intett a lány fele, a fiú pedig megindult arrafele. - Sok megbeszélnivalónk van, többek között a kirándulásról is. - hadarta a tanár és eltűnt a táskája mögött, amiben ébben a noteszét kereste.
Gergely se szó, se beszéd, lecsapta a táskáját a padra, ő maga a székére huppant és azonnal az ablakon kezdett el kifele bámulni.

Irma, mikor meghallotta, hogy az új osztálytárs melléje fog ülni, pár pillanatig lefagyott. A torkában dobogott a szíve, a végtagjai elzsibbadtak, idegesen meredt a füzetére, és csak a fülével figyelte a két tompa puffanást, amelyek jelezték, hogy az új fiú lehorgonyozott.

Félénken pislantott fel rá oldalról. "Jó magas még így ülve is, azt meg kell hagyni" - gondolta.

Úgy gondolta, bármi is lesz, az első lépés és egyben a legfontosabb az, hogy normálisan bemutatkozzon, ezért a fiú fele nyújtotta a kezét és megszólította:
- Üdv a padom másik felén. Irma vagyok.

-Aha. - bólogatott még mindig az ablakon kinézve a fiú. Nem nézett a lányra.
"Csak kopj le már!" szitkozódott magában Gergely.

Irma kissé kényelmetlenül érezte magát, és visszahúzta a kezét. Nem neheztelt a fiúra, bár nem számított ennyire elutasító magatartásra tőle. "Ne ítélj az első benyomás alapján." - ismételte el magában kétszer. "Talán rossz napja van."

Így aztán nem zavarta az óra hátralevő részén a fiút, hanem a saját dolgával törődött. Ezalatt le is nyugodott. Közben azon agyalt, hogy mit tehetne ezután. Egyáltalán kell-e valamit tennie?
"Te mit szólsz ehhez?" tette fel a kérdést Legjobb Barátjának egy röpke imában.

Gergő egész idő alatt tudomásul sem akart venni senkiről sem. Csupán bámult ki az ablakon. Amúgy is, még új volt, és fogalma sem volt miről van szó, nem érezte szükségét, hogy közbeszóljon. Gondolkodni sem igazán gondolkodott, csak merengett a távolba és magában azt kívánta, hogy legyen vége már ennek a napnak.
Már 10 óra is elmúlt, mivel a sok papírmunkával és ceremóniás cuccal eltelt az idő. Tudta, hogy most következik egy fél órás ebédszünet, ezért ahogy kicsengettek és Labanczky elhagyta az osztályt, felpattant a székéről, és mielőtt valaki lerohanhatta volna az ismerkedős kérdéseivel, kislisszolt az osztályból és meg sem állt az udvarhoz vezető ajtóig. Ott kiment, majd az udvar legvégén léfő fa árnyékába ült le.
Éhes volt, de nem volt kajája, még pénze sem, hogy vegyen. Savanyú képpel nézte a többieket, akik vidáman falatoztak.

Irma is lesétált az udvarra, kezében egy zacskóval, amelyikben néhány kisebb lekváros kifli volt. Az édesanyjával együtt sütötték tegnapelőtt este.
Lesütötte a tekintetét, nem nézte, merre ment, csak azt, hogy ne ütközzön senkinek, közben pedig falatozgatott. Amikor az udvar közepére ért, megállt, és szép lassan körbenézett.

Látta a volt barátnőit az egyik padon nevetgélni. Némi nosztalgia fogta el, szeretett volna nem magányosan állni az udvaron, hanem legalább egy másik valaki társaságában. De a volt barátnőinek nem tetszett, amikor ő egyszer arról mesélt, hogy milyen szép dolgot olvasott a reggel a Bibliában, sem az, hogy egy ideje nem engedte, hogy másoljanak tőle felmérőn. Sok egyéb apróság történt, és szép lassan teljesen eltávolodtak tőle, a többiekkel meg sosem volt szorosabb kapcsolatban.

Épp végzett az egyik kiflivel, amikor hátrafordulva meglátta Gergelyt. Látta, hogy milyen különösen néz a körülötte levő emberekre, főleg azokra, akik valamit ettek. Kisvártatva rájött, hogy talán éhes.
Mivel ő előző szünetben is evett már, úgy gondolta, tesz egy próbát.
Lépett néhányat a fiú fele, majd irányt váltott. Az egyik közelben lévő padra ült. Nem figyelt az új osztálytársára, úgy tett, mintha nem is tudná, hogy ott ül, pár méterre tőle egy másik padon. A kifliszacskót a padra tette. Kivett egy kiflit, elmajszolta, majd felállt, és elindult fel, az osztályba. A zacskót ott hagyta a megmaradt három kiflivel együtt.

Gyötörte a kétely. Vajon észrevette-e? Kell-e neki? Nem-e értette félre Gergely arckifejezését? Nem-e nyúlja le valaki más? Nem jobb lett volna, ha direkt adja oda neki? "Lehet, hogy nem fogadta volna el... Mostmár mindegy. Meg aztán, akinek kell az vegye... én már úgyis lemondtam róla."
Ezekkel a gondolatokkal lépdelt fel a lépcsőn, és uralkodott magán, hogy ne nézzen ki az ablakon.

Gergő úgy tett, mintha nem is vette volna észre, hogy ott hagyta Irma a a kifli egy részét. Az eget bámulta. A pad közelébe persze nem nézett. A felhőket számolta.
"Jó a felhőknek. Ott vannak fent az égen és senki sem zavarja őket, egyedül a szél vezeti útjukon..." fájdalom hasított a szívébe. Savanyú képet vágott, mert eszébe jutott egy kellemes emlék a gyerekkorából, amelyet aztán a feketeség övezett be.
Felállt, hogy kiverje a fejéből az emléket. Majd megindult a pad fele, ahol a kifli is volt. Bravúros mozdulatokat hajtott végre, hogy ne látszodjon a kifliért nyúl. Még pár centi kelett, hogy elérje, de ekkor a pad mögötti bokorból egy kutya ugrott elő, egy falással lenyelve a kiflit és feldöntve a fiút. Gergő káromkodva állt fel és porolta le magát.
A körülötte lévők mind nevetni kezdtek a vicces jelenet láttán, amire Gergő felrakta a felsője kapucniját és piros arccal az épületbe slisszolt.

Épp időben ért fel, mert akkor csengettek és a diákok már is tódultak fel az osztályba. Lehuppant a székére és kissé csalódott képet vágott, amiért nem kapott kaját. Éd duzzogott is, mert leverte az a kutya.