(akkor most mi jön?)

(Irma kell írjon. Utána asszem úgy volt h még találkoznak párszor házit oldani s még mellé más programokat találunk ki, ahogy most volt a pingpong.)

(aha. igaz. valamit kitalálunk. várom az Irmás válaszod :D)

Irma gondolkodott, hogy átnézze még egyszer a kémiát, de egyrészt elég volt neki ennyi kémia egy napra, másrészt mind a Gergellyel való szórakozás jutott eszébe, úgyhogy végül hagyta a kémiát, és elvolt a nővérével meg a szüleivel még egy kicsit, majd lefeküdt. Imában hálát adott mindenért, és addig sorolta egymás után a dolgokat, hogy észre se vette, mikor aludt el.

Az együtt-tanulásos akció után a két fiatal egyre közelebb került egymáshoz, és egyre voltak a másik társaságában, persze. Irma ugyanúgy elvégezte a nap végén a takarítást, viráglocsolást és miegymást. Sokszor pedig Gergely is besegített. Az osztályban is kezdett fellazulni. Kicsivel szebben beszélt másokkal is, és nem morrogott annyit.
Ez a jókedv természetesen addig tartott, ameddig ki nem kapta a hét elején írt magyar fogalmazást. 5öst kapott, az tény, éppen, hogy a határon átcsúszott. Viszont ez volt a legnagyobb jegye, ami egyedül nem biztosította az átmenőt neki, pótvizsgázni pedig nem akart. A félévidolgozatot szezonja a küszöbön volt már, Gergely pedig érezte, hogy nagyon össze kell szedje magát, ha nem akar még több gondot a nyakára a pótvizsgákkal meg a rengeteg javítással.

Órák után miközben Irmával kicsit összeszedték, a lányhoz szólt.
-Figyelj... Irma... Tudod hamarosan jönnek a dolgozatok, és hát... a jegyeim nem a legszuperebbek. - a kezeit zsebrevágta. - Esetleg nem lenne kedved újra együtt tanulni? Persze, ha csak akarod.

- Nagyon szívesen! - derült fel Irma arca. - Nekem is van pár kérdésem kémiából... - nézett oldalra egy kényszermosollyal egy pillanatra. - Ha nincs ma dolgod, akár egyenesen mehetünk is hozzánk.
Irma megtörölte a kezét egy nedves zsebkendővel, és a vállára akasztotta a táskáját.

-Klassz. Akkor felőlem indulhatunk. - vigyorodott el Gergely és egy lendülettel a vállára csapta a táskáját.
Intett a kezével, hogy a lány mutatja az utat, de mindig mellette ment az úton. Úton Irmáék háza fele már nem volt olyan nagy a csend. Beszélgettek mindenféléről. De általában a suliról meg az állatokról, pláne kis barátukról, Muciról.

A tanulódélután hasonlóan telt, mint az előző. Ebéd után nekiültek, és kérdezték, tanácsolták egymást, apró de hasznos tippeket gyűjtöttek, ki-ki a maga problémás tantárgyából. Néhány óra eltelt, mire végeztek, de mindketten elégedetten dőltek hátra.

- Végre tudok mindent az entalpiáról! - nyújtózott egyet Irma.
- Azért a "mindent" kicsit túlzás - vigyorgott Gergely.
- Annyi mindent tudok, amennyi mindent te az időmértékes verselésről - vigyorgott rá vissza a lány.
- Hát, annyit igen. Szép munka volt.
- Szerintem is.

Egy high five-val megünnepelték az új sikerélményt, azzal elpakolták a könyveket, füzeteket.

- Most mit csináljunk? -kérdezte Irma. Már lazábban viselkedett Gergely közelében, mert lassacskán kezdtek összeszokni.- Csapjunk egy pingpongpartyt, mint a múltkor?

Gergely már szólásra nyitotta a száját, amikor a házból egy tompa, de elég hangos puffanás, és a lány édesapjának a visszafojtott nyögése hallatszott. Mindketten a hang irányába kapták a fejüket.

- Tényleg, most jut eszembe, apa ma padlást takarít... Úgy hallom, jobb, ha megyek és segítek neki. - állt fel Irma az asztaltól. - Ne haragudj...

Gergely is felpattant.
-Segítek én is. - felelte lazán és megszaporázta lépteit a ház fele. - Ma úgy sem kell dolgoznom, más dolgom pedig úgy sincsen.