A tanulódélután hasonlóan telt, mint az előző. Ebéd után nekiültek, és kérdezték, tanácsolták egymást, apró de hasznos tippeket gyűjtöttek, ki-ki a maga problémás tantárgyából. Néhány óra eltelt, mire végeztek, de mindketten elégedetten dőltek hátra.
- Végre tudok mindent az entalpiáról! - nyújtózott egyet Irma.
- Azért a "mindent" kicsit túlzás - vigyorgott Gergely.
- Annyi mindent tudok, amennyi mindent te az időmértékes verselésről - vigyorgott rá vissza a lány.
- Hát, annyit igen. Szép munka volt.
- Szerintem is.
Egy high five-val megünnepelték az új sikerélményt, azzal elpakolták a könyveket, füzeteket.
- Most mit csináljunk? -kérdezte Irma. Már lazábban viselkedett Gergely közelében, mert lassacskán kezdtek összeszokni.- Csapjunk egy pingpongpartyt, mint a múltkor?
Gergely már szólásra nyitotta a száját, amikor a házból egy tompa, de elég hangos puffanás, és a lány édesapjának a visszafojtott nyögése hallatszott. Mindketten a hang irányába kapták a fejüket.
- Tényleg, most jut eszembe, apa ma padlást takarít... Úgy hallom, jobb, ha megyek és segítek neki. - állt fel Irma az asztaltól. - Ne haragudj...
(0) (0) |
|