Gergely csendben hallgatta Irma élménybeszámolóját. Nem mondott semmit még utána sem pár percig, csak magában konstatálta, hogy még ennyit nem hallotta beszélni a lányt. A tarkójára tette a kezét és az eget kezdte el bamulni, a táskája továbbra is a vállén csüngött.
- A nagymamám mindig is hitt Istenben. Ő volt az, aki a legtöbbet mesélt róla. Igaz, sokra nem emlékszem, mert kicsi voltam és talán nem is értettem meg. Anyám is hívőnek vélte magát, mégis sokszor kerülte a témát, amikor felhoztam a családban. Talán apósa és apám miatt. Nem tudom. Arra emlékszem, hogy a nagymamámat elütötte az autó. Kómában volt hetekig, nem tért magához. Ahogy ő tanította, kétségbeesetten imádkoztam, hogy gyógyítsa meg, noha már senki sem hitte, hogy visszatér az élők sorába. Amint gondolod, valóban nem gyógyította meg, meghalt egy hónapra rá a baleset után. Azt követően pedig rohamosan minden romlani kezdett a családban. Nagyapám még részegesebb lett és mindig, amikor anyám otthon volt és apám nem, verte meg, és én semmit sem tudtam tenni, mert engem ugyanúgy elvert. Hiába imádkoztam, hiába kértem, semmi sem javult. Végül anyám megszökött egy másik férfival. Azóta sem hallottam felőle. Apám onnantól kezdve még többet kezdett dolgozni, éppen csak azért járt haza jobb esetben hetente háromszor, hogy nagyapának pénzt adjon az én eltartásomra. Mondanom sem kell, hogy annak nagy részét elitta. Más rokon nagyon nem volt, akihez mehettem volna, mert aki teheette vagy külföldre költözött vagy teljsen megszakította a kapcsolatot velünk. Apám apám anyja is azért ment el, a másik tatám nem is ismertem. Anyám és apám testvérei mind elfordultak tőlem. Egyszerűen kilátástalan volt minden. Dühömben szokést próbáltam nem egyszer, de a rendőrség mindig elkapott. Cirkusz lett cirkusz hátán, a suliban is hisztiztek a szökésem miatt és páran cukkolni is kezdtek emiatt. Mintha tudtak volna valamiről. Adtam nekik egy pár jobb egyenest, amire kiraktak. A környéken már más suliba nem is akartak felvenni, mert a rossz hír hamar terjed. Elköltöztünk, de ott sem volt jó, nem raktak ki, de a mindennapi verekedés rutin volt. Aztán apám ide vett egy házat, a lehetőleg legmeszebb a munkájától, így hát csak valami kéthetente jön ide meglátogatni. Egyedül még nem élhetek, mert kiskorú vagyok. Így hát nagyapámmal élek. - savanyú arcot vágott. - Ne haragúdj, de valahogy nem tudok hinni ebben az Isten meg Jézus cuccban. Most mondtad, hogy van amit megad, van amit nem. De nekem semmit sem adott az utolsó öt évben, csak keserűséget és egy élő poklot. Ezekután valahogy nehezemre esik még hinni benne. - Gergely is kifújta magát. El kellett ismerje ilyen sokat nem beszél még ő sem. Sőt, ennyit még senkinek sem mondott a személyes életéről. Ennek ellenére egészen megkönnyebült. Nem nézett Irmára. Biztos volt benne, hogy a lány most jönne valami térítő szöveggel és attól félt, hogy nagyon rondán fog viselkedni vele, noha nem érdemli meg. - És tudom késő, de sajnálom ahogy az utóbbi hetekben viselkedtem. A nagymamám tanított még rá, hogy ne a borítója alapján ítéljek meg egy könyvet, szóval veled sem kellett volna olyan hülyén viselkedjek, mert mást hiszel, mint én. - zavartan félrefordította a fejét.
(0) (0) |
|