Irma épp kilépett venni egy kis tejfölt az ebédhez, és igencsak meglepődött, mikor meglátta Gergelyt a megbeszélt helyen. Mergfordult a fejében, hogy talán azért nem maradt otthon, mert történt valami kellemetlen, de nem kérdezett rá.
- Szia! Már ilyen korán itt vagy? -szólította meg mosolyogva. - Most megyek tejfölt venni az ebédhez, van kedved velem jönni? Csak hogy ne unatkozz itt egyedül.

A fiú vállat vont.
-Ha nem gond, inkább mennék veled. Valóban unalmas itt áldogálni. - vallotta be és követte Irmát.

Irma ezzel elindult a bolt felé, ahol Gergely dolgozott.
- Szereted a túróspuliszkát? - kérdezte pár lépés után.

Gergely vállat vont.
-Nem vagyok válogatós.

- Értem.
Csendben baktattak a boltig, ott aztán Irma megvette a tejfölt, és elindultak hazafele, mármint Irmáékhoz.
- Ott az a fehér kerítéses a miénk - mutatott a házuk fele irma.
A kerítést az édesapja festette le, alacsony volt, de a mögötte magasra nőtt bukszusbokrok megfelelően eltakarták a kicsi udvart. Mivel jó idő volt, az udvaron volt megterítve az asztal. Az udvar épp csak akkora volt, hogy ezenkívül csak még egy asztalt lehetett volna megteríteni.
Irma még Gergelyre mosolygott egyet mielőtt beléptek volna a kapun.
- Jöttünk - szólt hangosan, mikor kinyitotta az ajtót, azzal intett Gergelynek, hogy menjen be ő előbb, mert ő a vendég.
A hangra az apa kinézett, aztán mikor meglátta Gergelyt, szívélyesen üdvözölte.
- Szervusz fiam, kerülj beljebb! - nyújtotta a kezét kézfogásra.
- Beviszem a tejfölt - mondta Irma, és ezzel besurrant a konyhába.

(most kell egy rövid Gergely-reakció, s akkor hozzák is ki a kaját, meg egy plusz széket Gergelynek :) az apát Istvánnak hívják, ha akarsz vele írni a bemutatkozás erejéig :) )

Gergely kicsit kellemetlenül érezte magát, hogy a lány előtt ment el, nem beszélve arról, hogy megzavarja a családi ebédet.
Viszont azért kíváncsian pásztázta a kis udvart. Az arcán nem mutatott semmit, de magában nyugtázta, hogy neki tetszik az egész, annak ellenére, hogy annyira picurka. Kicsi kora óta nagy épületekben élt, hatalmas udvarral ellátva, de mindig nagyon komornak és szigorúnak vélte. Egyik lakását sem érezte otthonosnak eddig. Viszont ez az aprócska udvar nagyon megtetszett neki. Látta benne, hogy dolgoztak rajta és azt is szívvel-lélekkel csinálta az illető.
Pár perc körültekintés után ébredt rá, hogy nagyon udvariatlan és még be sem mutatkozott.
-Elnézést kérek a zavarásért. Mikszai Gergely vagyok, Irma osztálytársa. - kicsit bizonytalanul nyújtotta a kezét a kézfogásra.

(meghagyom neked az apa mozgatását :P)

Az apa barátságosan megszorította a fiú kezét.
- Novács István. Érezd magad itthon! Hozok széket, hogy ülj le te is közénk - mondta, azzal a nappaliba fordult, és hozta is az ötödik széket a kezében. Megvárta, míg Gergely kiment, aztán ő is, letette a széket az asztal mellé, aztán ő maga elfoglalta a helyét. Eközben kijött Irma édesanyja, kezében egy fazék puliszkával, mögötte Irma hozta a tejföllel összekevert túrót meg a sült szalonnadarabkkat, Zsóka pedig a desszertet, egy tál szeletelt almát, amit egyelőre az ajtó mellé egy kisszékre tett, mert az asztalra már nem fért, s visszaszaladt, hogy hozzon a fiúnak is tányért meg villát.
Mire Zsóka visszajött, az anya is bemutatkozott, a férjéhez hasonlóan kezet fogott a vendéggel, annyi különbséggel, hogy az ő vékony keze gyengébben szorított.
- Angéla vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. Remélem ízleni fog az ebéd - mosolygott.
- Én meg Zsóka vagyok, üdv - fogott kezet Irma nővére is Gergellyel.
Mostmár, hogy mindenki mindenkit ismert, az apa imára kulcsolta a kezét, és ennyit mondott:
- Köszönjük a finom ételt - amivel egyszerre adott hálát Istennek, a feleségének, meg azoknak az embereknek, akik dolgoztak azért, hogy a máléliszt a boltba kerüljön. Erre egy ámennel válaszolt mindenki, és vége volt a formalitásnak. Szép sorban tett mindenki a tányérjába, s közben a beszélgetés is megindult.
- Megszoktad már a várost? - kérdezte az anya.

(nemtom Gergely mennyire beszédes, egy kis chit-chat kéne XD oszt nem muszáj nagyon részletezni magát az ebédet)

A fiú kicsit összerezzent, mert el volt foglalva a puliszkával. Nagymamája csinált néha neki, de az már olyan rég volt, hogy szinte álomnak tűnt. Lenyelte a falatot, amit a szájába tömött, kicsit megtörölte a száját a szalvétával, majd bólintott.
-Igen. Elég csendes városka. Eddig mind nagyvárosokban éltem, tele zajjal, emberekkel és élettel. Viszont jól esik ez a kis csend és nyugalom. - válaszolt őszintén és egyszerűen. Valahogy nem jött, hogy hazudjon, vagy pökhendin mást mondjon, mit gondol. Nem tudta, hogy mi volt a levegőben, mi nem, de egyszerűen érezte, itt lehet őszinte nyugodtan.
A válasza után pedig újra neki kezdett enni, mert nem tudta miről beszéljen.

Az anya egyetértően bólintott, és ő is evett tovább.
Túl sokat nem beszélgettek, kicsit ismerkedtek még, Gergelyt nem faggatták sokat, inkább magukról meséltek. Aztán mindenki jóllakott, Irma hozott limonádét a konyhából, majd miután teljesen befejezték az ebédet, Zsóka elment meglátogatni egy barátnőjét, a szülők pedig összeszedték a terítket és a konyhába vonultak mosogatni.
- Hol akarsz tanulni? Mehetünk a nappaliba, vagy maradhatunk itt is - kérdezte Irma Gergelyt.

-Szerintem maradjunk itt kint. Jó levegő van. - jelentette ki, majd felállt és az asztalhoz hozta a cuccait. - Mivel kezdjük? - nézett Gergely a lányra és kikészítette mindkét gyűrött és szamárfüles füzetét. Amikor látta hogy néznek ki, kicsit próbálgatta őket kisimítani, nem sok sikerrel.