- Szia! - integetett Irma boldogan a fiú után.

*

Kémiaóra. Irma nyúzott arckifejezéssel bámulta az imént kézhez kapott kémia felmérőjét. A lap tetején egy hanyagul odafirkantott négyes éktelenkedett. Gergely lapjára nézett. Ő tízest kapott. Irma egy ideje aggódott a kémia jegye miatt. Eddig valahogy összehozott egy ötöst vagy jobb esetben hatost, de ez a négyes egy kemény figyelmeztető volt számára. Az osztályban hallgató morajlás és a lapok surrogása jelezte, hogy mennyien összehasonlítják egymás felmérőit, lesve, hátha a tanár félrepontozott valamit és nagyobb jegyet kapjanak.
- Neked olyan jól megy a kémia - szólt Gergelyhez halkan - de nekem nem... megkérhetlek, hogy segíts egy kicsit? Van egy csomó dolog amit nem értek, hiába magyarázta el a tanár kétszer is, a feladatoknak meg sose tudom, hogy kezdjek neki... Fizethetek is.

Gergely kikerekedett szemekkel nézett Irmára. Először is mert nem értette mit nem lehet érteni a kémián, másodszor pedig mert meg volt szokva, hogy az emberek félnek tőle és nem kérnek segítséget. Megvakarta a tarkóját és hintázni kezdett a széken.
-Nem kell. Mármint fizetned. Segítek, de cserébe segíts nekem magyarból. - előgyámbászta a zsebébe gyömöszölt papírgalacsint, ami mindenre hasonlított, csak felmérőre nem. A lapon egy nagy kövér négyes éktelenkedett, Irma négyese el is bújhatott az övé mellett. - Egyszerűen nem tudok verset elemezni.

- Tényleg? - vidult fel Irma. - Rendben, én is segítek. Neked mikor lenne időd?

- Nálunk jó lesz?

-Igen. Talán az lenne a legjobb. De... nem tudom hol laksz.

- Találkozzunk azon a sarkon ahol mindig el szoktunk válni.

-Oké. Ezt megbeszéltük. - mondta és felállt, mert hívta a tanár, hogy oldja meg az egyik feladatot a táblánál.

Irma gyorsan felírta egy cetlire a szombati találkozót, nehogy elfelejtse, a tolltartójába csúsztatta a papírdarabot, aztán figyelte, hogyan áll neki a feladatnak Gergely.

Pár nappal később, szombat délelőtt Gergely a megbeszélt helyen várta a lányt. Kissé hamar ért ki, mert a nagyapja megint felébredt és elkezdett cirkuszolni, ezért inkább lelépett. Türelmesen várt, közben nézte a járókelőket, akikből nem volt valami sok.