"Igeen? Na, akkor ez mindent megmagyaráz... de legalább mégiscsak éhes gyomorba került a kajám" - állapította meg Irma. Külön áldásnak érezte, hogy mégis megtudta, mi lett az eredménye az akciójának, de még jobban esett neki, hogy Gergely egy kicsit nyitott, és többet is beszélt egy kurta mondatnál. Bár, hogy a fiú a "tettél" szót használta "felejtettél" helyett, az elárulta, hogy nem színészkedett elég jól. Rágódásra azonban nem maradt ideje.
- Neked is! - búcsúzott el gyorsan Irma, de így is a fiú már hátat fordított neki.
Sokat már Irmának sem kellett mennie, csak vagy öt háznyira volt az otthona. Amíg odaért, gondolatban hálát adott a nap eddigi eseményeiért, és megköszönte, hogy ha ügyetlenkedett is, nem tett semmi olyat, amivel véglegesen magára haragította volna új osztálytársát. Egy mély, kissé elfojtott gondolattal azt is hozzátette, hogy jó lenne a régiekkel is újra összejönni. "Csak kár, hogy ami nekik szórakozás, az nekem egyáltalán nem az..."
Belépett a kapun, végigment a kicsi udvaron, és a házba érve sóhajtott egy nagyot. Ezzel adta ki magából mindazt a szorongást és izgalmat ami a nap folyamán felgyűlt benne.
(0) (0) |
|