Már késő este volt, amire Gergely befejezte a munkát. Új árukat kaptak, azokat meg osztályozni kellett, cimkézni, aztán felrakni. Az igaz, hogy a többi munkás is segített, mégis elhúzódott az egész.
Gergely fáradtan ballagott hazafele. Elfolytott egy ásítást, viszont a következőt már nem sikerült és hatalmasra nyitotta a száját, hogy egy nagy tálnyi pulykát is bele lehetett volna tenni. Amikor észbekapott, gyorsan összecsukta és körülnézett. Senki sem volt az utcán. Folytatta tovább az útját, a kedve meg egész jó volt. Nem tudta miért, de azért örvendett, hogy találkozott Irmával, "Csak egy osztálytárs" ahogy a többieknek konstatálta.
Odaért a házához. A házban világosság volt. Gergely megtorpant. "Itthon van..." A boldog érzés belőle egyből eltűnt és úgy érezte, mintha ólom lenne a szíve helyett. Hirtelen ordibálást hallott, valami eltörött, ütés, aztán csend. Utána kezdődött előlről az egész, viszont ekkor sokkal erősebben és veszettebben. Két férfi hang váltogatta egymást.
Gergely üveges tekintettel nézett a házra. Vagy tíz percig állt kint a sötétben és hallgatta a vadállati üvöltéseket. Aztán jött egy fegyverszünet és mindkét hang elhallgatott.
Gergely ezt a csendet használta ki és be akart surranni a házba, de mielőtt a kilincshez nyúlt volna, valaki feltépte az ajtót belüről és nagy lendülettel indult kifele. Éppen hogy nem döntötte fel Gergelyt. Pár másodpercig lefagyva meredtek egymásra, ekkor mindketten egyszerre kaptak észbe. Gergely reflexből párat lépett előre, a másik alak meg visszahőkölt, és kissé ráncos arcát szigorú vonások rondították el.
-Te meg mit tekeregsz egész nap?! -rivallt rá a fiúra.
-Dolgoztam. - felelt kurtán Gergely. - Mert te csupán két hetente jössz erre fele és adsz pár darab pénzdarabot, azzal elhúzol, Fater. - az utolsó szavából érződött a keserűség. Gergeky apjának a homloka mégtöbb ránccal lett tele.
-Milyen szemtelen vagy fiatalember! - kezeivel mutatta, hogy megtaslizza a pofátlanságáért. - Mit dolgozol? - kérdezte lenézően.
Gergely sóhajtott.
-Ott. - mutatott arra amerről jött. - A közeli vegyesboltban. Félnormában.
Az apja egy alig láthatóat bólintott.
-Az iskola?
-Hétfőn lesz egy hónapja.
-Hiányzás? Rossz jegye?
-Most komolyan apa... - de nem folytatta, mert az apja szemöldökei egyre jobban összehúzodtak. - Nincs.
Az fater újra bólintott.
Az órájára nézett. Megigazította szmokingját, kinyitotta az aktatáskáját, egy ideig kotorászott benne, majd elővett egy borítékot. Becsukta a táskáját, újra elrendezte a ruháját, hogy egy gyűrődés se legyen rajta. Amikor mindennel végzett, átnyújtotta a borítékot Gergelynek, aki szó nélkül elvette.
-Egy hónapig nem tudok jönni, mert egy hónapra Amerikába megyek üzleti útra. - kezdte mondókáját, az Amerika szót jól kihangsúlyozva. - Ne lógj, ne verekedj, dolgozz ahogy szoktál, és persze tanulj is. Nem akarok egy szem panaszt sem hallani rólad. A házat rázd be minden nap. Ne lopj, ne cigizz, ne igyál, ne drogozz, ne...- Gergely már egy ideje nem is figyelt. Annyiszor hallotta már, hogy szóról szóra fel tudta volna mondani. Egyszerűen a cipőjét bámulta és elhatározta, hogy meg kéne mosnia. Az apja közben eltelve magátval sorolta a tilalmakat, közben hevesen gesztikulált.
Hirtelen valami zakatolás volt odabent, amire a fater egy másodperc erejéig megállt, majd folytatta a beszédét, de már rövidre fogta.
-... És ne csinálj semmit sem, ami ugyanilyen szituációba hozna, mint az egy hónappal ezelőtti. - szusszant egyet. Gergely felemelte a fejét a szünetre. Az apja végignézett fián és elégedetlen arckifezejezés váltotta fel az előzőt. - A pénzből, amit adtam, vegyél valami új ruhát. - azzal végigmutatott az egész fiún.
-Mi a baj a...
-Most nincs időm erre. Sietnem kell. - vágott a fia szavában és azzal faképnél hagyta.
Gergely még nézte egy idei, majd a borítékot zsebrevágta és bement. Alig csukta be maga után az ajtót, egy üres sörösüveg repült feléje, de olyan sebesen, hogy alig volt ideje kikerülni. Az üveg hatalmas zajjal nekicsapódott az ajtónak, ahol széttörött.
-Add ide... - a konyhából kivánszorgott egy sovány, sápadt, karikaszemű, ráncokkal teli vénember. -...a pénzt! - lihegte. Alig állt a lábán, de ahogy kimondta a pénz szót, nekirontott a fiúnak, egyenesen a nyakát vette célul.
Gergely első reakciója az volt, hogy félrecsapta a kezeit, majd boxolt egyet a hasába, amitől a vénember hanyatvágódott a földön. Amint vízszintesbe került, már hallatszott a horkolása. Gergely fogta és behúzta a neki szánt kis "szobába", ami a nappali egyik sarkában lévő kis kanapé volt. Rádobta az öreget.
-Fúj, de alkohol szagú vagy! - nyöszörögte és befogta az orrát. Majd fogta magát és kivonult a szobából, bezárta az ajtót, és az emeleten révetette magát az ágyára.
"A csontkupac nem fog felkelni reggelig." valamennyire nyugtatta a gondolat, de mégsem tudott lenyugodni. Felült, elővette a tanulnivalókat. Ami olyan volt, azt gyorsan lekaparta, a többit hagyta azzal a gondolattal "Majd lesz valami." Aztán megszámolta a pénzét és odatette a többi megspórolthoz és lefeküdt.
(0) (0) |
|