- Nem, de tudok egy kicsit furulyán - mosolygott Irma szégyenlősen. - Egy nagyon kicsit. Nagyon-nagyon kicsit.
- Szinte semennyire - helyesbített Pityu. - De majd belejössz. Gyakorlás teszi a mestert - veregette meg a lány vállát.
- A lassú számokat tudom azért kísérni - magyarázta Irma. - Csak nehéz gyorsan váltogatni a hangokat.
- Vagány lehet szájharmonikázni... - gondolkodott el Pityu, megszabadulva még egy újságtól.

-Kérd meg Balázst. Hátha tud segíteni. - vigyorgott Gergely, mira Irma is visszavigyorgott rá. Közben még ő is megszabadult egy újságtól. - Szerintem a trombita is klassz lehet.
-Meg a hárfa. - álmodozott Lilla.
-Az női hangszer.
-Nem is arra gondoltam, hogy te játssz rajta, Gergely. - vágott vissza a lány.
-Nem azért mondtam... - emelte fel védekezően a kezeit. A többiek csak nevettek. Gergely tekintete a lány táskájára tévedt, ami szinte üres volt. Kimeredtek a szemei. - Mikor adtál oda annyi újságot? - Ő még a felét is alig osztotta szét, nem hogy csak pár darab maradjon.
-Há... - vont vállat Lilla. -Mondjam el a jó titkomat?

- Hű, tényleg - nézte meg Irma is Lilla táskáját. - Nálam is maradt még jó csomó...
- Időgépet használtál? - csodálkozott el Pityu is.

Lilla nevetni kezdett.
-Nem. Dehogy. És nem is dobtam egyet sem el. Csak... - vállat vont és úgy mosolygott, hogy a szája érte a fülét. - Még néha átmentem a másik oldalra is, meg sokszor ha jöttek szembe emberek, nekik is adtam a kezükbe. Az előbb meg egy csoport idős hölgy volt, akiknek rengeteget adtam, mert mindegyik még akart vinni valakinek. - büszkén szedte ki a pár újságot a táskájából. Olyan szépen és kedvesen kérte az embereket, hogy fogadják el és olvassanak bele, hogy nem volt szívük visszautasítani. Meg néha pár témát is mondott, amit érdemes elolvasni, már csak kíváncsiságból is.
-Nem semmi. - díjazta Gergely és beletett még egy újságot egy postaládába.

Irma elmosolyodott.
- Egy fiatal, csinos lánytól bárki szívesen elfogad egy újságot - mondta, s rakott egy újságot egy postaládába.
- Hadd segítsek szétosztani az újságaidat, Irma! - kapott az alkalmon Pityu, és belemarkolt Irma táskájába, kiragadva onnan egy jó köteg újságot. - Gyere Lilla, hadd segítsek rajtad, nehogy újság nélkül maradj, mert az nagyon szomorú lenne - csúsztatta be aztán a felét Lilla táskájába.

Gergely vigyorogva tapsolta meg Pityu brilliáns ötletét, viszont a lány már nem értékelte ennyire.
-Hé! Pityu! Mit csinálsz? Ez nem ér! Így sokkal többet dolgozok én, mint ti! - duzzogott Lilla. Aztán kifújta a levegőt és a többiekre nézett. - Meg kell hívjatok akkor egy üdítőre vagy fagyira ezért.
-Miért is ne? Miután kiszotottuk fagyizhatunk egyet. - jött elő az ötlettel Gergely.
-Jó! - Lilla izgatottan pördült egyet a tengelye körül.

- De a munka után közös buli van - emlékeztette Pityu Lillát. - Mostanra pedig Balázs pizzát ígért - sóhajtott egyet és beszívta a levegőt, mintha már érezné a pizza illatát. - Mmm, pizzhaaaah...
- Attól még elmehetünk fagyizni - vágyakozott Irma a hűvös nyalánkságra. - Csak a pizza után, vagy egy másik nap, valamikor.

-Igaz, ezt el is felejtettem... - meredt le Lilla. - Hát, akkor majd egy másik nap. Nekem este segítenem kell édesanyámnak.
-Részemről okés. - vont vállat Gergely, majd megszabadult még egy újságtól.

- Holnap? - ajánlotta Irma.

Gergely bólintott, Lilla pedig egy lelkes "Igen!"-el válaszolt.