(ezt nekem most nincs kedvem részletezni. nem írod le gergely első benyomását az ifiteremről s az emberekről?)

(de, de csak majd máskor. Most nekem sincs kedvem hozzá :)) )

Hamar megérkeztek az ifiteremhez. Pár utcával arrébb volt Irmáék házától a templom, a terem, amit az ifisek használtak pedig a templom mögötti kis házban volt. Direkt erre a célra építették az az épületet. De nem csak az ifisek használták, hanem akármilyen egyház által szervezett kis tevékenységeket is itt tartottak. Ezt a falakon lévő rengeteg képből és a polcokon lévő rengeteg fénykép album is aláhúzta.
Nem volt rengeteg polc, vagy szekrény, de az a kevés is tele volt könyvekkel. Volt ott a vallással, hittel, Istennel kapcsolatos könyv, fénykép albumok, de rengeteg fiataloknak való érdekes regény, nem beszélve a gyerekkönyvekről és kifestősökről. A sarokban egy kis asztal tele volt ceruzákkal, kariókákkal, középen pedig egymásra rakva a rajzok, amiket az itt járt gyerekek mázoltak.
Vele szemben még egy asztal, de az tele volt újságokkal, ahogy körülötte is.
A terem tele volt székekkel, kört alkotva, még voltak párnák is, és egy fotel, de azok is szinte tele voltak az újságokkal, amit Irma édesapja szerkesztett, hogy tudjanak az emberek eljárni és ne legyenek útban.
Gergely megállt az ajtóban és mindent szemügyre vett, ügyelve arra, hogy ne tűnjön annyira, hogy mennyire bámul. A terem kellemes és otthonos hangulatot keltett benne. Mintha ott lett volna Isten, de mégsem volt ott egy szobor, kép, semmi olyan, ami arra utalt volna, hogy egy ifiteremben járnak. Csak akkor tűnt volna fel, ha közelebbről megnézte volna a könyveket és az újságokat. Ez nagyon tetszett neki.
Irma bevonult a terembe, majd lerakta az újságokat az egyik szék mellé és intett a fiúnak is, hogy kövesse a példáját. Otthonosan érezte magát. Megindult a lépcsőn felfele.
-Hé! Isten hozott! Ó, te vagy az Irma. - szólt le egy vidám lány az emeletről, akit még jó pár fiatal követett. Szépen fel volt öltözve, szoknyát viselt, de nem túl rövidet vagy túl hosszút. A blúzza kivágása is nagy volt, de nem volt kihívó. Kiengedett haja gondosan kifésülve, oldalt befonva.
Irma elmosolyodott és intett feléjük, mire a fiatalok megindultak lefele.
-Ki ez a szépfiú amit hoztál? - nevett Gergely fele, aki a szépfiú szóra kissé megfeszült. - Az én nevem Lilla, örvendek.
-Gergely. - mondta röviden. Majd megtoldotta, hogy ne tűnjön modortalannak. - Részemről a szerencse.

A lány illedelmes bemutatkozása után egy huszonéves fiú ugrott oda kezet fogni vele, aki eddig a csapat legidősebb tagjának tűnt.
- Hát helló, Gergely! - rázott párat a kezén vigyorogva. - Pityu vagyok. Kerülj beljebb!
- Vera, Roni, vagy Nika, ahogy tetszik - intett neki Pityu háta mögül egy raszta hajú lány, a szeméből látszott, hogy erősen érdekli az új arc, de vissza is húzódott. Ő nem volt annyira magabiztos, mint a többiek, mert csak nemrég csatlakozott az ifihez.

-Örvendek. - húzódott egy halvány mosoly Gergely szájára. Még mindig érezte Pityu rázását a karjában. Végül Vera fele fordult. - Majd csak egyiket valahogy megjegyzem.
A fiatalok nevettek és úgy zsongták körül Gergelyt, mintha valamilyen híresség lenne.
-Mi ez a nagy mulatság? - kérdezte egy rekedtes hang az emeletről. Hallaszott, hogy megindul a lépcsőn, majd hamarosan egy sovány fiúcska jelent meg. Fiatalabb volt Gergelyéknél, úgy 14-15 éves. Szőkés barnás haja kissé kócos és borzos, arca fáradt és sápadt a bőre a kicsi vérnyomás miatt.
-Jó reggelt Domi! - nevetett Lilla. - Átaludtad az egész délelőttöt. Irma hozott egy új barátot. Gergelynek hívják. - mutatott az újdonsült emberkére, aki csak intett és egy rövid 'Üdv'-el köszöntötte.
Dominik lement az emeletre és jól megnézte Gergelyt, de nem azért mert olyan fura lett volna, hanem, mert annyira álmos volt még, hogy nem látott normálisan. Megdörzsölte a szemét, de az rontott a helyzeten, úgyhogy hagyta az egészet.
-Örvendek, Domi vagyok. - kezet nyújtott, Gergely megszorította és kezet rázott vele. Érezte, hogy annak ellenére milyen sovány és fiatal, jó nagy ereje van. - Elmegyek arcot mosni. Utána még beszélünk. Bocs, nem aludtam vaami sokat az éjjel. - rekedtes hangján nevetett egyet, majd elvonult a fürdőbe.
-Van egy bizonyos ok, amiért idejött Gergely? Nem láttalak eddig nagyon errefele. - nézett Lilla a fiúra.
-Nem igazán járok errefele... Egy fél éve költöztem amúgy ide. - kissé megköszörülte a torkát és körbenézett a szobában, hogy másra terelje a figyelmét. Megakadt a szeme az újságokon, amiktől sokkal jobban nézett ki a terem raktárnak, mint otthonos ifiteremnek. - Az újságokkal mi lesz? - Nézett végül kérdőn Irmára.

- Még kell érkezzenek páran, s az ifivezető is, s akkor csoportokba verődünk s megyünk újságot hordani - felelt Irma. - Addig is... Ki kér teát? - indult meg az egyik szekrény fele, amelyikben volt egy beépített teafőző. Igaz, ők építették be, mert csak vágtak egy lyukat a hátulján, s a lyukat odaigazították egy priza elé.
Roni ment is válogatni a teák közt.

-Milyen teák vannak? Van még abból az epresből? - kérdezte Lilla és egyúttal oda is ment válogatni.
Gergely nem kért teát, inkább a képeket nézegette a falon. Közben Domi is visszajött a fürdőből és megrohamozta ő is a teáspultot.

A teáspult körül nagy nyüzsgés lett. Mindenki közbeszólt valamit.
- Még épp egy utolsó epres van - mondta Irma. - Á, azt hittem, maradt még a karamellásból!
- Van még - somolygott Roni. - Csak a körömvirág dobozában.
- Nem kell dugdosni, mondtam, hogy veszünk amikor elfogyik...
- Biztos ami biztos. Van még áfonyás, menta, fekete citromos, meg... ez mi?
- Nem tudom.
- Kakukkfű.
- Cickafark. Azt én hoztam.
- Akkor most azt iszok.
- Nekem is főzzetek valamilyet! - kiáltott Pityu lazán a tömegbe, aztán átvetette a karját Gergely vállán. - Melyik kép tetszik a legjobban?

Gergely kicsit meglepődött a másik barátságos viszonyulásán. Eddig més sohasem fogadták ilyen őszintén és könnyedén.
-Sok. - szemét járatta a képeken. - De a legjobban a csoportképek tetszenek. De abból is a pillanatképek. Azok viccesebbek és jobban visszaadják a pillanat hangulatát, amikor lekapták. Neked? - egyik karjával ő is átkarolta Pityut. Számára ez azt jelenette, hogy elfogadta a másikat és lassacskán baráti státuszba állhat.

Pityu felnevetett.
- Szerintem is. Nekem... Hát, nehéz választani. De asszem az ott - bökött az egyik képre, amelyik a négy évvel ezelőtti szilveszteri bulijkukon készült. Akkor még hosszú haja volt, és amíg ő elbóbiskolt, a lányok befonták, meg copfokba kötötték a haját, teleaggatták masnikkal, sőt még ki is sminkelték. A végeredményt pedig megörökítették.