Hamar megérkeztek az ifiteremhez. Pár utcával arrébb volt Irmáék házától a templom, a terem, amit az ifisek használtak pedig a templom mögötti kis házban volt. Direkt erre a célra építették az az épületet. De nem csak az ifisek használták, hanem akármilyen egyház által szervezett kis tevékenységeket is itt tartottak. Ezt a falakon lévő rengeteg képből és a polcokon lévő rengeteg fénykép album is aláhúzta.
Nem volt rengeteg polc, vagy szekrény, de az a kevés is tele volt könyvekkel. Volt ott a vallással, hittel, Istennel kapcsolatos könyv, fénykép albumok, de rengeteg fiataloknak való érdekes regény, nem beszélve a gyerekkönyvekről és kifestősökről. A sarokban egy kis asztal tele volt ceruzákkal, kariókákkal, középen pedig egymásra rakva a rajzok, amiket az itt járt gyerekek mázoltak.
Vele szemben még egy asztal, de az tele volt újságokkal, ahogy körülötte is.
A terem tele volt székekkel, kört alkotva, még voltak párnák is, és egy fotel, de azok is szinte tele voltak az újságokkal, amit Irma édesapja szerkesztett, hogy tudjanak az emberek eljárni és ne legyenek útban.
Gergely megállt az ajtóban és mindent szemügyre vett, ügyelve arra, hogy ne tűnjön annyira, hogy mennyire bámul. A terem kellemes és otthonos hangulatot keltett benne. Mintha ott lett volna Isten, de mégsem volt ott egy szobor, kép, semmi olyan, ami arra utalt volna, hogy egy ifiteremben járnak. Csak akkor tűnt volna fel, ha közelebbről megnézte volna a könyveket és az újságokat. Ez nagyon tetszett neki.
Irma bevonult a terembe, majd lerakta az újságokat az egyik szék mellé és intett a fiúnak is, hogy kövesse a példáját. Otthonosan érezte magát. Megindult a lépcsőn felfele.
-Hé! Isten hozott! Ó, te vagy az Irma. - szólt le egy vidám lány az emeletről, akit még jó pár fiatal követett. Szépen fel volt öltözve, szoknyát viselt, de nem túl rövidet vagy túl hosszút. A blúzza kivágása is nagy volt, de nem volt kihívó. Kiengedett haja gondosan kifésülve, oldalt befonva.
Irma elmosolyodott és intett feléjük, mire a fiatalok megindultak lefele.
-Ki ez a szépfiú amit hoztál? - nevett Gergely fele, aki a szépfiú szóra kissé megfeszült. - Az én nevem Lilla, örvendek.
-Gergely. - mondta röviden. Majd megtoldotta, hogy ne tűnjön modortalannak. - Részemről a szerencse.
(0) (0) |
|