- Az ifiteremben, délután hattól - válaszolt Irma. - Akkor hát. Szia.
Lehajtott fejjel, nagyot sóhajtva tette le a telefont, és a szobájába ment. Még jó, hogy Zsóka nem volt itthon, így egyedül lehetett kicsit a bánatával. Felkuporodott az ágya sarkába és a párnája alá rejtette a fejét. Gergely tartózkodó hangján és szavain gondolkozott.
- Várjunk csak. - dobta félre a párnát és kiguvadt szemekkel meredt a plafonra. - Azt mondta, szabaddá teszi azt a napot?!

Gergely sóhajtva nyomta meg a "megszakít" gombot a telefonján. Leült az ágyára és elgondolkodva nézett maga elé. Aztán a telefonján kezdett bütyködni.
-Asszem felhívom a főnököt és megmondom, hogy most bemegyek dolgozni a jövőhététi napért cserébe. - gondolkodott hangosan, majd levonult a nappaliba.

Egy elegáns ruhájú férfi vonult végig magabiztosan egy kisebb utcán. Hirtelen megállt egy lakásnál. Csengetett, az ajtó szinte azonnal ki is nyílt és egy fiatal, csinosan, de mégis szerényen felöltözött fiatal hölgy lépett ki az ajtón.
Balázs átkarolta a jegyesét, Ágnest és egy rövid kis puszit nyomott a homlokára. Ágnes a kedves gesztust egy öleléssel viszonozta. Utána a fiatal pár együtt indult meg az ifiterem fele. Ők érkeztek elsőnek, ami nem csoda, hiszen ők nyitották ki a termet és még pár kicsit elő is kellett készítsék a termet a partira, amit az előtti este nem tudtak befejezni. Ágnes berakott egy vidám zenét, rendezgetés közben még pördült egyet-egyet. Néha mikor találkozott párjával, akkor ketten táncoltak pár lépés erejéig. Mindent meg akartak tenni, hogy mindenki jól érezze magát.

Gergely izagatottan baktatott az ifiterem fele. Mivel kicsivel hamarabb indult el, kicsit hamar ért oda, de így is már kezdtek gyűlni az emberek. Mikor közelebb ért, kissé megtorpant, majd kicsivel arréb vonult, mintha nem oda tartozna.

(Itt jó lenne, ha jönne Pityu :) )

Pityu nem nagyon gondolkozott, mit vegyen fel a táncpartira. Egyetlen elegáns nadrágja volt, amihez felvette a szintén egyetlen elegáns ingét, és az egészet feldobta egy kalappal, meg egy színes pöttyös nyakkendővel, azzal útnak is indult. A lakáskulcsán kívül semmit nem vitt magával.

Gergelyt messziről kiszúrta, és egyenesen odament hozzá. Ő nem tudta, hogy Gergely is jönni fog, de attól még nem esett ki a kerékvágásból.
- Na helló, szép uram, üdvözszúnyog a táncpartin! A vörös szőnyeget várod? Gyere be! - köszöntötte vigyorogva.

Gergely egy barátságos mosollyal akarta köszönteni új barátját, de helyette egy savanyú képet tudott vágni.
Nyelt egyet.
-Nem tudtam így ki kell öltözni... -sóhajtotta. - Jobb ha hazamegyek. - meg is indult a vissza fele vezető úton.

Pityu azonban megragadta a karját és rákacsintott.
- Megoldjuk. - Egy villanásnyi gondolkodás után a fiú kezébe nyomta a kalapját. - Tessék, ezt fogd meg. - Úgy. Most nem fogsz elszaladni. Gondolta magában, és ragyogott a brilliáns ötletétől.
Azzal elégedetten sarkon fordult és besietett az ifiterembe.
- Balááázs! Balááázs! SOS! SOS! - hadonászott a vezetőnek, hogy jöjjön, és ha lehet, sürgősen.

Gergely zavarodottan nézett hol a kapalapra, hol Pityu után.Nem értette teljesen mi történik, de sejtette, hogy nem valami jó. Vagy mégis?
Látta, amint Balázs Pityuhoz megy, képtelenség volt nem észrevenni ahogy magas alakjával végigtrappolt a termen. Pityu hevesen kezdett magyarázni, majd Gergelyre mutogatott, s akkor mindketten Balázzsal ráneztek. Gergely kezdte feszélyezetten érezni magát.
Hirtelen mindketten megindultak feléje.
-Szia! Örvendek, hogy eljöttél. - üdvözölte Balázs Gergelyt, amikor odaértek hozzá, majd kezet rázott vele. - Szerintem így is jöhetsz, ahogy vagy.
-Nem is tudom... olyan... - sóhajtott - kellemetlenül érzem így magam. - pillantott az emberkékre, akik mind csinosan fel voltak öltözve. Balázs és Pityu sem volt kivétel. "Meg, nem akarok csak amiatt menni, hogy mások kedvét tönkretegyem, mert nemkem rossz..." sóhajtott megint.
Balázs csak bólogatott.
-Ha akarsz, még hazamehetsz és átöltözhetsz gyorsan. Bele fog telni kis időbe mire mindenki befut. - ajánlotta Balázs. Nem akarta, hogy Gergely most forduljon vissza. Nagyon örvendett, hogy eljött.
-Nos, az a helyzet... hogy nincs semmi elegáns ruhám. - vont vállat kínosan Gergely.
Pityu és Balázs egymásra néztek.
-Semmi baj! Akkor adok kölcsön én ruhát. - tette a kezét a fiú vállára Balázs. - Van egy nadrágom, amit nagymamám vett egyszer, de nekem kicsit hosszú. Neked az jó lenne. Inget meg kapok. Na, benne vagy? - bökte meg finoman.
Gergely elmosolyodott.
-Köszönöm. Ez nagyon rendes tőled. Mutathatod az utad.
-Rendben. Pityu, szólsz Ágnesnek, hogy kiléptem egy picit? Nem akarom, hogy aggódjon.
-Persze! - azzal el is száguldott.
Az ifivezető és Gergely pedig elsiettek, hogy az újraöltöztetési tervet vigyék véghez.

Az oda és visszamenetel, plusz még az öltözködéssel együtt fél óra alatt megvoltak. Gergely most már elegáns ruhában állíthatott be az ifiterembe Balázzsal az oldalán. Egyszerű fekete nadrágot, hozzá találó fekete cipőt, egy fehér inget és fekete picusnyakkendőt viselt.
Balázs a terem közepébe ment, felállt egy székre, tapsolt, hogy mindenki ráfigyeljen.
-Szép estét kicsi báránykák! Látom mindenki itt van, aki ideígérkezett. Nos, akkor, ne is húzzuk az időt... táncra és éneklésre mindenki!
Hangos, életteljes tapsvihar jelezte a parti kezdetét. Ágnes betett egy jó zenét, ami táncra perdíti az embeteket, majd megindult a táncparkett fele.
Gergely óvatosan bennebb ment, de még nem mert a táncparkettre állni.

Irma sem kezdett még táncolni, hanem az izgalomtól teljesen kihűlt kezeit tapogatta, és járkált az emberek közt, hogy mindenkit köszöntsön. Mikor Lillához ért, hosszút csodálkozott rajta.
- Szebb vagy, mint valaha - nézett rá, mint valami festményre.

Vera ekkor surrant be az ajtón. Mivel már nagy volt a sürgés-forgás, nem tűnt fel senkinek. Az ukuleléjét az egyik szekrény biztonságába helyezte, aztán ő is járkálni kezdett az emberek közt. Kicsit kényelmetlenül érezte magát szoknyában. Amint meglátta Irmát, odament hozzá. Egyelőre ő volt neki a legbiztosabb pont az ifiben, de most ő is pont olyan izgatott volt mint Vera. Ahogy egymás szemébe néztek, és meglátták egymáson a feszengést, elnevették magukat.

Lilla is nevetett a lányokkal, amint látta mindkettőjük hogy feszülnek. Jó kedve volt. Mindenki szuperül nézett ki. Noha nem mutatta, ő is rettenetesen izgult és feszengett.
Hirtelen egy finom kéz átölelte a vállát és egy női alak penderült a három ácsorgó lány mellé.
-Miért álldogáltok itt elkülönülve? – mosolygott rájuk Ágnes. – A tácnparkettre. Mind olyan szépek vagytok. Ott a helyetek. – bíztatta őket.
-Jajj, Ágnes! Gyönyörű vagy! – lelkendezett Lilla.
-Köszönöm! Na, de táncra, lányok. – meglökte finoma Verát és Irmát is a táncparkett fele.

Irma lépett néhányat előre bátortalanul, de aztán inkább sarkon fordult, és lázas sietséggel hozzáfogott üdítőt tölteni az embereknek.

Vera is lépett párat előre, de aztán ahogy Irma visszavonulót fújt, már nem akart magától a táncparkettre menni. Otthon gyakran táncolt, és tudta, hogy jól megy neki, de még csak most érkezett és kicsit szégyellt ilyen hamar előhozakodni az egyéni táncstílusával.

Amíg Vera habozott, egy, a többitől erősen eltérő zene kezdett el menni, amire a legtöbb ifis nem tudta, hogy kezdjen táncolni, úgyhogy inkább mentek a terem szélére falatozni, inni, pihenni kicsit. Gondolták, tévedésből került fel a lejátszólistára. Egyesek Balázsra néztek, mert hát ő volt a főszervező, de ő nem is figyelt a zenére épp, mert valakivel beszélgetett. Ő meg, mivel nem reagált semmit, az emberek sem vették a dolgot a szívükre.

https://www.youtube.com/watch?v=6GKenZKzuVc

Pityu úgy gondolta, ez jó alkalom lesz hülyéskedni, úgyhogy Nikát, akit épp ekkor vett észre, kézen fogta, és előre rántotta, hogy a terem kellős közepére perdüljön.
A lány Pityu számításaival ellentétben nem iszkolt vissza kétségbeesetten a háttérbe, és nem is haragudott meg rá a nem túl udvarias gesztusért, hanem megragadta a csuklóját és ott tartotta őt is. Pityu provokálását bátorításnak vette, és ettől kezdve már nem aggódott.
A zene ekkor hirtelen ritmusosra váltott, és Nika magabiztosan táncolni kezdett rá. A tánca nem hasonlított egy hivatalos táncformára sem, csak úgy a természetéből fakadóan tette egymás után a mozdulatokat. Még pantomimelőadásnak is elment volna. Úgy lengette a kezeit, hogy Pityu vele szemben állva reflexszerűen tudott hozzá igazodni egy-egy hangtalan highfive vagy taps formájában. A koreográfiának még az is része volt, hogy Vera Pityu kalapját áttette a saját fejére, a következő ritmussorra pedig a fiú visszavette a azt, az egészet pedig egy-egy highfive közt megismételték. Néhány kalapcsere után pedig megfordultak a saját tengelyük körül.
Pityu ámulva nézett Nikára, és maga sem értette, hogy hozták össze ezt az együttműködést, de élvezte. Annyira fura táncot játszottak el, totál improvizáció volt az egész, tökéletes időzítéssel tükrözték és kiegészítették egymást. Vera pedig végig olyan szépen mosolygott, olyan nyugodtan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy ők együtt táncolnak.
Ahogy a zene halkulni kezdett, forogtak egyszerre egy utolsót, és a két kezüket keleti harcosként összetéve meghajoltak egymás előtt.
Csend volt a teremben, mivel az ifisek eddigre mind rájuk figyeltek.
- Ugye nem is olyan egyszerű engem kínos helyzetbe hozni? - szólalt meg Vera, és szélesen elvigyorodott.
Erre az ifisek felnevettek, és lelkes tapssal jutalmazták meg a két táncost. Pityu elpirult és lehajtotta a fejét, hogy a kalap karimája egy kicsit eltakarja az arcát, aztán elterelő hadműveletként összecsapta a kezeit, és felkiáltott:
- Oppa gangnam style!